Interjú Ferge Zsuzsával: nem tudom elfogadni ezt a „reformot”

fergezsuzsa.jpg

Ferge Zsuzsa akadémikus, szociológus és szociálpolitikus, a gyermekszegénység elleni küzdelem élharcosa. 2002 tavaszán még aktívan kampányolt Gyurcsány Ferenc mellett, az egészségügyi társadalombiztosítás készülő reformját azonban igazságtalannak és átgondolatlannak tartja. Baloldali meggyőződéséhez továbbra is ragaszkodik, a december 17-ei sztrájktól semmi jót nem vár. A rendszerváltás katasztrofális következményeiért a „végtelenül önző, csak a saját érdekeivel törődő magyar elitet” tartja felelősnek.

hvg.hu: Mintha az utóbbi időben kevesebbet szerepelne a médiában. Mi ennek az oka?

Ferge Zsuzsa: Szerintem még mindig túl sok interjút adok, kevesebbet kellene. De úgy látszik, a politikai helyzet mindig ad rá indokot, hogy megkeressenek. Az utóbbi két-három évben a gyerekszegénységgel, illetve a családok szegénységével foglalkoztam. Azt keressük, miféle megoldást lehetne találni erre az égető problémára. Elejét kellene venni a szegénység újratermelődésének, és el kellene érni, hogy jobb legyen gyereknek lenni Magyarországon. Nemcsak elméleti kutatást végeztünk, hanem egy kistérségben, Szécsényben a gyakorlati munkát is elkezdtük. Közben a parlament egyhangúan elfogadott egy nemzeti stratégiai programot is.

hvg.hu: Ha a szülők reménytelen helyzetben vannak, a településsel együtt, nehéz segíteni a gyerekeken.

F. Zs.: Egyértelmű, hogy az elmaradott kistérségekben égető szükség lenne színvonalas gyermekintézményekre, bölcsödére, óvodára, iskolára, továbbá jobb lakáspolitikára is. Sajnos, napjainkban nincsenek meg az ehhez szükséges források, sőt, a központi költségvetésnek már ígéretei sincsenek. A szigorodó „rászorultsági elv” a segélyek után a szociális szolgáltatásokat is lassan eléri. Ez egyrészt mindenkinek rossz, aki a saját erejéből akár egy centivel is a „küszöb” fölé emelkedik, másrészt lehetetlenné tesz minden preventív munkát.

hvg.hu: Komoly kifogásai vannak az egészségbiztosítás reformja ellen is.

F. Zs.: Az egészségügy finanszírozásának magánosítása a profitszerzést törvényes céllá teszi az egészségügyi ellátásban. Orosz Éva jó megfogalmazásában az átszervezett egészségügy „célfüggvénye” a megtakarítás és a profit, nem pedig a lakosság egészségügyi állapotának javítása. Ennek sok kockázata van a megelőzés elhanyagolásától a költséges betegektől való megszabadulásig, vagy általában a közös fedezetű kiadások csökkentéséig. Ebből alakulhat ki az a helyzet, hogy a minimális feletti ellátáshoz csak külön pénzért, például kiegészítő biztosítással lehet majd hozzájutni. Ez növeli a társadalmi igazságtalanságokat, egyenlőtlenségeket. Ezért nem tudom elfogadni ezt a „reformot”.

hvg.hu: A konvergencia-program rákényszeríti Magyarországot, hogy komoly megtakarítást érjen el ezen a területen is. Végre sikerült egyensúlyba hozni az egészségügy befizetéseit és kiadásait. De mi lesz a krónikus munkanélküliekkel, akik nem lesznek képesek fizetni a járulékokat?

F. Zs.: A törvény betűje szerint valamilyen jogcímen mindenki biztosított marad. Az új rendszer is társadalombiztosítás marad. Elvben nem maradhatnak ellátatlan tömegek úgy, mint az Egyesült Államokban, ahol nincs egészségügyi társadalombiztosítás. Ellátatlan egyének persze maradhatnak. Van például a most folyó reformoknak ilyen szempontból egy veszélyes eleme. Tudomásom szerint példátlan a társadalombiztosítás történetében, hogy a háztartásbeli feleségek után is járulékot kelljen fizetni. Ez éppen a szegényebb és gyerekes családokat érinti súlyosan. Lehet persze, hogy a legutóbbi módosítások során ezt a pontot kivették a végleges szövegből – nem tudom még átlátni, milyen lesz a módosítások utáni törvény. Az is lehet, benne sincs az új törvényjavaslatban, hanem csak a társadalombiztosítás szigorításához tartozó rendeletek között szerepel, mint az „öngondoskodást” erősíteni akaró lépés. Sajnos, a lakosság legalább fele túl szegény ahhoz, hogy képes legyen öngondoskodásra.

hvg.hu: A 2006-os választási kampányban kiállt Gyurcsány Ferenc mellett, számos magyar értelmiségihez hasonlóan. Újabban viszont támadja az egészségügyi reformot, sőt, a Magyar Nemzet a december 17-ére sztrájkot szervező Gaskó István tanácsadójának nevezte.

F. Zs.: Nem vagyok sem a Liga, sem pedig Gaskó István tanácsadója, akivel egyébként nem is találkoztam. (Kormánytanácsadónak is kineveztek már, ami szintén nem vagyok.) Annyi tény, hogy három szervezet is, melynek tagja vagyok - a Szociális Szakmai Szövetség, a Magyar Szegénységellenes Hálózat és a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület - aláírt egy parlamenti képviselőknek címzett levelet, amely tiltakozik az egészségügy finanszírozásának privatizációja ellen. Ami a Kossuth téri tüntetést illeti, életveszélyesnek tartom, mert a tér azon a napon tele lesz Árpád-sávos zászlókkal. A sztrájkkal kapcsolatban bizonytalan vagyok. Örülök, hogy a szakszervezetek aktivizálódnak, de ezt az év végi sztrájkot olyan „politikai nyálkásság” veszi körül, ami számomra zavarossá teszi a helyzetet.

hvg.hu: Ez nem meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy egy magát baloldalinak valló kormány kényszerül rá ezekre a megszorító intézkedésekre.

F. Zs.: Mindkét oldallal súlyos bajok vannak. A jobboldali populizmus, amely éppen most a töményen rasszista Magyar Gárdában csúcsosodik ki, hozna megoldást a szociális problémáinkra? Másrészt viszont az úgynevezett baloldal, azt hiszem, túlment egy bizonyos határon a megszorítások terén. Egyensúlyba hozták ugyan a költségvetést, de azon az áron, hogy az úgynevezett reformok összekeveredtek a megszorító intézkedésekkel, sokszor a szegényebbek és a gyerekesek kárára. Igaz, ez a keveredés már a kilencvenes évek óta így megy. Minden valamire való reform azt jelenti, hogy a dolgok a régi vágányról újra térnek át, márpedig ezt meg kell építeni. Az induláshoz ezért többnyire pénz kell, aztán nőhet a hatékonyság, és esetleg csökkenhetnek a kiadások is. A legtöbb magyar reformnál az új vágány megépítése elmarad, a kiadáscsökkentésnél kezdjük. Sín nélkül viszont csak zötyögni lehet. Ezt a helyzet most az egészségügyben is, ezért sem várok ettől sok jót.

hvg.hu: Szociális téren Kelet-Magyarországon a legnehezebb a helyzet. Mit tapasztalt ott?

F. Zs.: Most mutatkoznak a következményei annak, hogy a kilencvenes években megbocsáthatatlan és ostoba módon verték szét a termelőszövetkezeteket. Ez az indulatoktól fűtött folyamat az egyik oldalon tömérdek, életképtelen kisgazdaságot hozott létre, a másik oldalon pedig egy mezőgazdasági nagyvállalkozói réteget. De gyakran ez utóbbiak sem tudnak mit kezdeni a „szerzeményükkel”. Az egykori termelőszövetkezetek és tagok között a háztáji gazdaságok révén gyümölcsöző együttműködés jött létre, és ez nyomtalanul eltűnt. A magyar falu súlyos helyzetben van, óriási értékek pusztultak el, egyes körzetek leszakadása pedig 1990 óta folyamatos, szinte megállíthatatlan. A térségben Magyarországon lettek a legnagyobbak a területi egyenlőtlenségek. Mind meredekebb a „területi lejtő”, amely egyre messzebb sodorja a tömegeket a városoktól. A vasúti szárnyvonalak egy része is azért vált feleslegessé, mert az embereknek nincs hová utazni, nincs miből utazni, és nincs miért utazni. Nemcsak a munkahely hiányzik, de az embereknek arra sincs pénzük, hogy munka után menjenek. Az Új Magyarország fejlesztési terv pozitívuma, hogy jelentős összegeket szán a harminchárom, legrosszabb helyzetű kistérségre, amelyekben egymillió ember él. Újabban mintha az a cél is megjelenne, hogy az óriási, tanulatlan vidéki tömegeknek is valahogy munkát kellene teremteni. Tartok azonban attól, hogy a térségek fejlesztésére szánt jelentős összegű pénz hatása a vártnál kisebb lesz. Ha nem lesz sokféle együttműködés, ha az emberek nem érzik saját ügyüknek a fejlesztéseket, akkor a sok kis pályázat pozitív hatása nem kapcsolódik össze. Különösen nehéz a cigánysággal szembeni előítéleteket leküzdeni, pedig a cigányság felemelkedése nélkül nem lesz integrált ország. Épp ezért példaértékűnek tartom mindazt, ami a szegregáció és a gyerekszegénység felszámolása terén most Hódmezővásárhelyen és Nyíregyházán történik.

hvg.hu: A szárnyvonalak meghirdetett felszámolását jelenleg felfüggesztette a kormány, de ki tudja, meddig. Hová vezet ez a határozatlanság?

F. Zs.: Nem tudom eldönteni, hogy ebben az ügyben a demokrácia megnyilvánulásáról, vagy káoszról van szó. Azért, hogy nálunk a rendszerváltás ilyen ellenmondásos következményekkel járt, a végtelenül önző, csak a saját érdekeivel törődő magyar elitet is felelősnek tartom. A politikai túltelítettség sem segít: a politikai megosztottság, amelyért elég egyértelműen a jobboldal tehető felelőssé, elfedi a mélyülő társadalmi szakadékokat. Egy kis „független nyugalom” mindannyiunknak jót tenne.

Pelle János

Az oldalhoz név nélkül is hozzá lehet szólni.
Minden írás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk velük egyet!
Felhasználói adatokat, információkat nem gyűjtünk és nem szolgáltatunk.
A „jó ízlést” sértő hozzászólásokat eltávolítjuk.