KossuthTer.NET

Ki tudja, hány papír van még és hol?
Mint az elmúlt 17 év is megmutatta, a rendszerváltás legnagyobb hibáját követte el a „kerekasztalba” küldött/választott tárgyalócsoport, amikor hitt a vele szemben álló és éppen lelépő kommunistáknak.

Az úgynevezett rendszerváltáskor – ami inkább mondható gengszterváltásnak – azt hittük mi a nemzeti oldalon, hogy mi vagyunk a dolgok mozgatói és meghatározói, mi vagyunk azok, akik kiválasztják a vezetőiket és megbízzák a képviselet felelősségteljes munkájával.

Úgy tűnik ez nem így volt! Mára a régi rend emberei magabiztosak, vagy akár mondhatni szenvtelenek lettek. Mostanra annyira érzékenyek lettek az elvtársak, hogy azt is zokon veszik, ha lekommunistázzák őket.

Azonban a kifinomultabb érzékrendszerrel rendelkezők már pontosan érezték és kitapogatták azokat a falakat, ameddig a politikai porondon hagyták, hogy az új politikai garnitúrát, hogy elmenjenek! (Lásd: Csurka dolgozatai.)

Ha valaki nagyon sérti érdekeiket, akkor még büntetőügy is lehet a jutalom!

(lásd: Szabadi-ügy) Míg a brancsbéliek (a megbukhatatlanok) vélhetőleg tehetnek, amit akarnak!! (Lásd: Tocsik-ügy)

Ennek a falnak a törésvonalait az MDF, FIDESZ, SZDSZ határolja jobbról, míg balról viszont már a kádáristák sem félnek bele.

Azért kellett pusztulnia a történelmi Sz.D.P-nek, hogy politikai tere, helye legyen az MSZP „szociáldemokratizálódásához”.

Végsősoron pusztulnia kellett az FKGP-nek is, mert nem volt hajlandó belesimulni az MDF-be, ugyan úgy, mint ahogy a FIDESZ-be sem. A Kereszténydemokraták szintén a Kisgazdák sorsára jutottak, kivéve azt a kört, amelyik felesküdött a FIDESZ követésére.

De mind ez hogyan következhetett be?

Akik azt hiszik, hogy a rendszerváltáskor nyugdíjba küldött pártfunkcik és titkosszolgák ultizással töltötték el nyugdíjas idejüket, azok vélhetőleg nagyon tévednek.

Nagy valószínűséggel (látva a rendszerváltó pártok tehetetlenségét) tovább elemeztek, tovább mozgatták a sakktáblákon a figurákat és rombolták a tehetetlen nemzeti oldalt.

A rombolás mértéke olyan volt, hogy a Sz.D.P. gyűlésein „anno”, még verekedést is provokáltak a vélhetőleg „odaküldött” egyének.

Így tehát az érdekek szövevényében érthető, hogy mikor, hol és milyen kompromittáló anyag kerül elő. Amikor valakin ütni kell egyet, mert kilóg a sorból, vagy egy nehezebb belpolitikai helyzetben valamiről el kell terelni a figyelmet, akkor mindjárt előkerül egy-egy kompromittáló papír, amelyet felmutatva meglobogtathatnak, hogy lám-lám pont ő beszél.

Higgyék el, hogy valószínűleg sok papír lehet még talonban.

Talán az idősebbek emlékeznek rá, hogy volt a B.M.-ben egy olyan gyakorlat, hogy aki tartós kiküldetésbe ment volna, természetesen nyugati országba, (diplomatákat kivéve) azt a B.M. bekérette és felhívták a figyelmét, hogy köteles jelezni (jelenteni) minden fontos dolgot (beszervezési kísérlet stb.).

És aláírattak vele egy papírt, amit tekinthetünk akár egy beszervezési nyilatkozatnak is.

Így tehát az 1989-es „kerekasztal”-béli jóhiszeműség visszaütött, de keményen!!

Akkor, amikor Antall próbálta eladni a társadalomnak, hogy bocsássunk meg az ország tönkretevőinek és gyilkosainknak, akkor még senki sem gondolt arra, hogy ez a háttérerő egyszer majd aktivizálja magát, a nagytőke szolgálatába szegődik, és teljes egészében kiszolgálja azt.

Cs. Szabó Béla