KossuthTer.NET

A liberalizmus ma vörös posztó a jobboldalon. Maga a métely, a rák. Minden baj, hazaárulás, magyarellenesség, nemzetvesztés, régi és új Trianon oka, kiváltója és okozója a liberalizmus. S az MSZP egésze nem olyan ellenszenves a „nemzeti oldalon”, mint az SZDSZ.

Az 1990. évi parlamenti választáson két liberális párt is indult: az SZDSZ és a Fidesz, 91 és 22 országgyűlési helyhez jutva, a választást megnyerő MDF-nek 164 hely jutott. Mára az SZDSZ 5 százalékot éppen átlépő párttá zsugorodott, a Fidesz pedig irányt váltott. Mi történt itt? Az emberek változtak meg, vagy az SZDSZ? A párt 1994-es társulása az MSZP-vel vízválasztó. Morális értelemben: üldöző és üldözött frigyre lépett. Eszmei értelemben: az irányadó ideológia a szociál-liberalizmus lett. Vagyis, ha volt is az 1990-es választásokon induló liberális pártoknak nemzeti liberális jellege, az 1994-re eltűnt. De ezzel együtt süllyesztőbe került-e a nemzeti liberalizmus? Tényleg annyira utálatos a liberalizmus, vagy csak nem merjük beismerni - mert nem felelne meg a jobboldali elvárásoknak - van bennünk vágy és hajlam a liberalizmusra?

Nemzeti liberalizmuson nem a SZDSZ liberalizmusának kokárdás, turulmadaras változatát értem. Árnyalatlanul a nemzeti liberalizmust a szociál-liberalizmus ellenpólusának nevezném.

A mai magyar, SZDSZ által képviselt, létező liberalizmust, egy globális világban gondolkozó, a piac rendező erejében feltétlenül bízó, sok esetben a csak toleranciával megoldható kisközösségi problémákat erőszakosan a középpontba helyező, kozmopolita liberalizmusnak tartom. Ebben a liberalizmusban pedig – értelemszerűen - nincs helye, szerepe a nemzetnek, a szabad állampolgárok szabad közösségének. A SZDSZ sajátos hibája, s 5 százalékos voltának legfőbb oka: hátat fordított a klasszikus liberalizmus eszményének, a toleranciának. Pontosabban, sajátos értelmezést ad/adott neki: csak önmagával, saját érdekeivel, érdekcsoportjaival toleráns, minden egyébbel szemben, ami ezen a körön kívül van, vagy nem szolgálja politikai-gazdasági érdekeit - kegyetlenül intoleráns. Két példa. A millennium évében a magyar koronát Esztergomba viszik hajón, az SZDSZ bevezeti a korona-úsztatás cinikus fogalmát, s az esemény „tiszteltére” parlamenti képviselői micisapkában ülnek az országgyűlés épületében. Kálvinista múltam miatt a koronát nem tekintem szentnek, de elfogadom, hogy a katolikusok annak tartják. Azt hiszem ez a liberális magatartás. A másik példa: a Fidesz 2006. október 23-i ünnepségén a rendőrök gumilövedékkel fejen lövik Révész Máriuszt, Kuncze Gábor SZDSZ-es elnök Révész Mártiriusznak titulálja felszólalásában a bepólyált fejű képviselőt. Milyen messzi van ez a gúnyos-cinizmus a liberalizmus toleranciát, emocionális együttérzést kifejező eszmeiségétől! Az SZDSZ mai liberalizmusa igen távol van a saját az 1990-es liberalizmusától.

Lényegét tekintve a demokrácia két jelentős politikai erő (jobb és bal) harca a hatalomért: uralkodni akarnak. Megítélésem szerint a liberalizmus nem törhet hatalomra, mert a liberalizmus eredendően hatalomellenes. A szocialisták és a konzervatívok a hatalomgyakorlásban hajlamosak a despotizmusra. A liberalizmus a despotizmus ellen van: nem véletlen, hogy nincs a történelemben liberális diktátor.

Így ha nemzeti liberalizmusról beszélünk, akkor függetleníteni kell magunkat az eleddig az SZDSZ által eisnstandolt, kisajátított liberalizmustól. A liberalizmuson mától ketten osztozunk.

Az eszményi liberalizmus az emberek abszolút egyenlőségéről, a jog és lehetőségek azonosságáról szól. Ahogy földi halandó számára elérhetetlen a krisztusi eszmény, úgy elérhetetlen az eszményi liberalizmus is. A kozmopolita liberalizmus szerint a piac a legfőbb rendező erő, mely láthatatlan kézként rendet vág és mindenkit az őt megillető helyre tesz. Ez az elképzelés az ipari forradalom kezdetén, a kapitalizmus hajnalán még érvényesülhetett is, ám a 21-ik században már kisvállalkozó áll szemben multinacionális gazdasági erőcentrumokkal. Hogyan érvényesülhet itt a tiszta liberalizmus? Pillangó versenye a sassal. A korszerű liberális megoldás csak az lehet, ha a gyenge számára jogelőnyt nyújtunk, s kiegyenlítjük a különbséget.

Létezik a liberalizmusnak egy nálunk elhallgatott korszerű, modern irányzata, amely megfelel a jelen kihívásainak – az önkorlátozó liberalizmus. Vagyis a szabadságnak csak korlátok között van értelme, a parttalan szabadság – nem liberalizmus.

(Folytatjuk)

Gulyás István