KossuthTer.NET

Tisztelt Frakcióvezető Asszony!
A politikára is tartozik, sőt leginkább arra, hogy körüljárja: vannak-e ma Magyarországon koncepciós perek? Hogy legalább egy lehet, arról ügyvédem is többször nyilatkozott. A tárgyalóteremben is elmondta véleményét. Mégsem akarnak erről tudomást venni, pedig ez annyit jelent, hogy hazánkban diktatúra kiépítése történik, a politikai-hatalmi küzdelem büntetőjogi eszközökkel is folyik. Évtizedeket léptünk vissza az időben.
ÚDK: Szabadi Bélát a Földművelési és Vidékfejlesztései Minisztérium volt államtitkárát az FKGP szétverése céljából kellett meghurcolni. Miért is kellett az FKGP-t szétverni 2001-ben?
1. Egyrészt a jobboldali egypártrendszer kialakításának fideszes álma miatt. Ezt az MSZP is támogatta, hiszen ez volt a záloga a Fidesz választási vereségeinek.
2. Az olajdossziét az MSZP-Fidesz olaj-nagykoalició 2001-ben 85 évre titkosította, miután Pallag László volt kisgazda képviselő pártja támogatásával 2000-2001-ben 'majdnem' feltárta az országnak 1000 millárd forintos kárt okozó olajszőkítés ügyét. Ezután az FKGP-nek is el kellett tünnie.

Az EU-ban már így is elég szokatlan jelenség az egyre anakronisztikusabb Magyarország, ami nemsokára a perifériát jelentheti Európában. A napokban megütközve konstatáltam - éppen a mentelmi bizottság MSZP-s elnöke idétlenkedik (adomázik) a velem történteken, holott ez ellen is hivatalból már régen fel kellett volna lépnie. A műsorvezető pedig jó partnereként "jópofizik". Géczi úr rákosista módszerről beszél letartóztatásommal kapcsolatban, de magyarázatként mindjárt hozzáteszi, hogy engem senki nem szeretett, mert nem viselkedtem szeretetre méltóan. Egészen abszurd, hogy az Ön kollegája e súlyos kényszerintézkedést, amit ráadásul propagandamanőverként, engem látványosan megalázva, mindenkinek üzenve hajtottak végre, tulajdonképpen ilyen síkra tereli. Elfogadja, hogy "nemszeretetből", a hatóság bevetésével tönkre lehet tenni bárkinek az életét. És csak úgy mellesleg: folytatja a lejáratásomat. Sajnos ez már nem az első ilyen megnyilvánulása Géczi Alajosnak. Tiszta Balkán. Semmi felelősségvállalás, hiszen Géczi úr a mentelmi bizottság alelnöke volt.

Egy újabb furcsaság: a nyilatkozatok látnivalóan semmire nem köteleznek. Géczi Alajos letartóztatásom után még arról beszélt, fel van háborodva (ld. sajtó), és a szabályok megváltoztatását tartotta szükségesnek. 2001 novemberében, amikor házi őrizetből bilincsben és pórázon vittek a mentelmi bizottság elé, megint felháborodott. A többségi elutasító bizottsági javaslat az indoklásában politikai motívumokra hivatkozott, amit Géczi úr is megszavazott.

Az már talán eszünkbe sem jut, hogy Géczi Alajos beszédkészségén elámuljunk. Talán emiatt is nehéz lehetett utána érdeklődnie: betartották-e a nyomozás során a mentelmi jogról szóló törvényt? Én legalábbis meglepődtem, amikor nem a parlament által engedélyezett ügyekben, hanem a "majdan még várható" és konkrétan meg sem jelölt ügyekre való tekintettel érték el a bíróságon előzetes letartóztatásomat. E "négy-öt ügyre", ami majd lesz, természetszerűleg ki sem kérhették a mentelmi jogomat. Aztán jöttek a kihallgatások, amelyeken többször eltértek a kiadatási határozattól. Később elolvashattam azokat a tanúkihallgatási jegyzőkönyveket, amelyeket korábban vettek fel, jóval a mentelmi jog felfüggesztése előtt. Ellenem akkor nyomozást még nem folytathattak, ismeretlen elkövetőről beszéltek. Az első kérdés a tanúkhoz viszont már így hangzott: érte-e valamilyen hátrány dr. Szabadi Béla részéről? Elfogultnak érzi-e magát a gyanúsítottal szemben?

Egy évvel ezelőtt írtam első levelemet, amihez egy hosszabb tanulmányt mellékeltem. Az ún. Szabadi-ügyről, következményeiről és összefüggéseiről. Hogy miért tekintendő ez az "ügy" az általános romlás és szétzüllés origójának, kiindulópontjának, most nem részletezem. Javaslom viszont, hogy olvassa el, vagy ha már megtette, olvassa el újra a 34 oldalas anyagot. Megállapításai ma is aktuálisak, a perspektíva pedig talán még riasztóbb.

Néhány héttel később azért írtam, mert a politika továbbra is eszközként használta (és sajnos használja) személyemet. Pedig nem lehet különösebben nehéz megérteniük, hogy a Szabadi-ügyből mi minden következhet. Önökre nézve is. De annak ellenére is eszközként használnak, hogy időnként mintha felismerni vélték volna, hogyan szervezte a politika (a saját kormányom, aminek tagja voltam) ezt az ügyet. Nem volt nehéz ezt meglátni, hiszen nem titkolt, sőt látványos és gyakran brutális mozzanatai voltak. És tanúi lehettek az évekig nem csillapodó, félelmetes lejárató kampánynak, ami korrekcióra sem adott esélyt. Persze az összefüggések és a célok sem voltak túl bonyolultak: a kétpártrendszer megteremtése, amiből most már akár egypárti struktúra is lehet. Ha folytatódik az Önök ötletelése, ügyetlenkedésük, a mindent meghatározó egyszemélyes túléli show.

Második levelemben igyekeztem ismét megmagyarázni, hogy Lendvai Ildikó frakcióvezető nem háríthatja el, hogy szembesüljön ügyemmel. A "válasza" - az "új módinak" megfelelően - újra a hallgatás volt, amit nem tudok sem megérteni, sem tudomásul venni. Ön ugyanis politikus, aki nem zárkózhat be egy virtuális világba, és nem bújhat ideológiai paravánok (spanyolfalak) mögé. Ha pedig időnként még Önök is eszközként használnak, akkor még kevésbé csodálkozzon, ha megkeresem. A tájékozódást és a párbeszédet, ami "sajátos módon" két fél között szokott folyni, nem pótolja megannyi médiaszereplése. A párbeszéd fontosságára nyilatkozatai szerint Ön is rájött, csak az a baj, hogy ezen tulajdonképpen saját sajtószerepléseit érti.

1. A paravánok

A paraván jelen esetben az "igazságszolgáltatás függetlensége". Ezt az "érvet" időnként a politikusok a saját előnyükre igyekeznek kihasználni. Valósággal kérkednek azzal, hogy nem avatkoznak be a "független igazságszolgáltatás" tevékenységébe. Főleg, ha kényelmetlen körülményekről nem akarnak tudni, vagy ha ellenfeleikről van szó. Ön sajnos még ezen is túlment, amikor a Medgyessy-kormány idején valósággal kérlelte az illetékeseket: mi nem kívánunk többet, csak azt, hogy a "független bíróság" döntsön róluk (ellenfeleikről, pl. Deutschról). Elfogadjuk, ha a "független bíróság" úgy dönt, szerinte minden rendben volt. (Ez aztán a nagylelkűség!)

Nem beszéltek arról, hogy ebbe a függetlenségbe szerintem megengedhetetlen és értelmetlen beavatkozás volt Keller László államtitkársága.

A spanyolfalon, az igazságszolgáltatás függetlenségének függönyén azonban sok a lyuk és egyébként is meglehetősen átlátszik. (Laza szövésű, olyan, mint a szita.) De különben is szimbolikus a jelenléte. Mert, ha akarják, ott van és hivatkoznak rá, ha akarják, nincs ott. Virtuális színpadi díszlet a virtuális világban.

A bíróság elé állítást ugyanis soha nem önmaguknak kérik, igénylik, hanem ellenfeleiknek. Ennek két oka is lehet, de egyik sem vet Önökre sem jó fényt. Vagy nem hisznek önmaguk ártatlanságában, vagy sejtik, hogy meglehetősen kockázatos ártatlanul is bíróság elé állni. Mert egyáltalán nem biztos a kimenetele. Nemcsak a jogértelmezés és a mérlegelés zavarai és a gyakran nyíltan vállalt és elszenvedett "szubjektivitás" miatt, hanem a
nyomások miatt sem. Ezek a médiahisztériától a politikai nyomásig, sőt politikai megrendelésig terjednek. A hibaszázalékokról (a valódi eredményességről) Kende Péter könyvet írt. De elég lenne csak a közelmúlt több látványos és lehangoló esetére gondolniuk. Ha pedig mégis "kiderül" az ártatlanság (kimondják az ártatlanságot) az érintett már padlóra került: anyagilag, fizikailag, egészségileg.

2. Tortúrák, megaláztatások

Arról feltehetőleg keveset tudnak, hogy gyakran milyen tortúrát és megaláztatásokat kell elviselnie a tárgyalóteremben is a vádlottnak. Hát még előtte. Amiről mégis hallanak, lepereg. Hiába jelent meg a sajtóban, hogy megkínoztak, Önöket ez sem érdekelte, mint ahogy az sem: ki adott utasítást arra, hogy a mentelmi bizottság ülésére bilincsben és pórázon vezessenek?

3. Az önálló hatalmi ágnak nem része az ügyészség és a rendőrség

Az igazságszolgáltatásnak, mint önálló hatalmi ágnak egyébként sem az ügyészség, sem a rendőrség nem része. Ott tehát szétnézhetnének és ezt meg is kellene tenniük. Az ügyészség a végrehajtó hatalom része, noha nem a kormánynak, hanem "találékonyan" az országgyűlésnek van alárendelve. A parlament tehát igazán kompetens. Kormánytöbbségük mellett sem történt meg azonban azoknak az eseményeknek a kivizsgálása, amit éveken át, rendszeresen szóvá tettek a parlamentben.

Még arra sem futotta tehetségükből, hogy megvizsgálják: miért igyekezett nyomást gyakorolni a Legfőbb Ügyészség mentelmi jogom kiadása érdekében az őt felügyeli parlamentre, miután a mentelmi bizottság politikai szándékokra hivatkozva nem javasolta kiadásomat. És hogyan szerepelhetett az országgyűlés által ellenőrzött ügyészség közleményében olyan tájékoztatás, ami emellett még nem valós információkkal is operált? (A közlemény, ami a Jogi Fórumban is megjelent, megtalálható honlapomon.) Az igazságszolgáltatás tekintélyét - hogy ez egyébként mekkora, erről mindenkinek megvan a maga véleménye - nem eltitkolással, a visszaélések híre előli kitéréssel, álszent nyilatkozatokkal lehet védeni, javítani. És főleg nem a kritika megtorlásával, a hatalom e célra való bevetésével. Hanem azzal, ha az esetleges visszaéléseket kivizsgálják és megszüntetik.

4. Mutyizás a mentelmi joggal: hordák marakodása

Az esetleges visszaélések a képviselik közül persze csak azokkal történhetnek meg, akiket a pártok nem védenek meg. Mert akiket megvédenek, azokat nem teszik ki sem a tortúrának, sem az eljárás kockázatának. Itt bizony beavatkoznak az eljárásba, az igazságszolgáltatásba. Valósággal mutyiznak pl. a mentelmi jog kiadásánál. Bizonyítva azt, hogy szó nincs politikai osztályról, ahogy néhány fontoskodó politológus feltételezi, hiszen inkább hordáról beszélhetünk.

Nincs szolidaritás és nem működnek az erkölcsi elvek. Mert érdemben kellene megvizsgálni: nincs-e pl. politikai szándék a kikérésben (ami egy demokráciában megengedhetetlen, sőt ha van ilyen, ott nincs demokrácia). Ha pedig nincs valóságos alapja a kiadásnak, meg kell tagadni. És nem arról, kell papolni és "hamukálni": köztörvényes ügyben (mint tudjuk: ilyen volt Mindszenty "valutaüzérkedése" is) mi mindig kiadjuk. Vagy: a képviselőnek is ez a jobb: tisztázhatja magát. Szegény Lengyel Zoltán is még azt hiszi: mihelyt szembesítik igazoltatóival, azonnal kiderül az igazság. Még nem hallott a tanúk esetleges összebeszéléséről, csak arról, hogy a gyanúsított összebeszélhet. Pedig ügyvédje aztán tudna mesélni, ha akarna.

A mutyirendszer is kétpárti. A Fidesznek és ma még az MSZP-nek több mint egyharmada van, tehát eleve megakadályozhatja a mentelmi jog kiadását, amihez kétharmad kell. Ha valaki ennél kisebb párthoz tartozik és különösen, ha a pártot ki akarják iktatni a politikából, hiába látszik bármilyen politikai motívum. Ezen az sem segít, ha az illetőt saját pártja magára hagyja (cserben hagyja), mivel "ügyét" ettől még nyugodtan felhasználják pártja ellen. Még könnyebben, mert ezzel a párt lemondott saját maga védelméről. Juhászné Lévai Ildikó ki nem adása után két álhír is megjelent. Az egyik, hogy maga kérte volna, hogy függesszék fel. Ezt Aczél Endre állította a Nap-keltében. A másik álhír, hogy még soha nem történt meg, hogy közvádas ügyben nem adtak ki képviselőt.
Pedig szükség lenne a tisztánlátásra, hiszen a helyzet minisíti a jogrendet, de a képviselik munkáját is. Emberi sorsokról van szó és közvetve sokkal többekéről, mint ahány képviselőt ez érint.

Mutyizást tételez fel a közvélemény több politikus esetében is, akik ellen - ennek révén - eljárás sem indult, sőt még tanúként sem hallgatták ki őket.

5. Törvény előtti egyenlőség

Az egyik fi kérdés a törvény előtti egyenlőség. Nincs mivel dicsekedni, mert szerintem a valóságban még nem létezik. Ez az elv is egy paraván. Én például extra hátrányokban, minisített (rossz) bánásmódban részesültem - tekintettel politikusi múltamra. Egy további példa: a képviselik közül már eddig is többen, a "szerencsések" kibújhattak az igazságszolgáltatás prése alól. Más kérdés, ha attól tartanak, hogy nem pártatlan és nem tisztességes az eljárás. Akkor pedig "kutya kötelességük" lenne a politikusoknak is megtenni mindent, hogy a rendszer megjavuljon! Hiszen emberi sorsokról van szó! És életekről, családokról, gyerekekről.

De hol erre, hol arra (hol a függetlenségre, hol a befolyásoltságra) hivatkozni, enyhén szólva nem tisztességes. Mások rovására a pártatlansággal érvelünk, magunk javára pedig a pártossággal.

A kipécézettek szabad prédának számítanak. Hátrányaikkal nem törődnek, sőt rajtuk nyerészkednek, ellenük még kampányt is folytatnak, de legalábbis szerencsétlen sorsukból még hasznot is akarnak húzni. "Érvelnek" és példálóznak velük és meghurcolásukkal, természetesen önmagukat eközben feldicsérik. Nem ritkán a személyek is szerencsétlen módon összekapcsolódnak: az, akit megóvtak a kiadatástól, erkölcsi prédikációt tart a kipécézett felett.

És elzárják a kipécézetteket a munka lehetőségétől. Nagyon gazdag ország Magyarország, ha lemondhat sok-sok meghurcolt ember tudásáról, képességeiről, szakértelméről. És irreális ország, ha ők sokkal jobbak lennének, mint a posztokon ülik Lecsavarják előlünk a levegőt, és még kérdezgetik: miből tudunk megélni? Nem sejlik fel, hogy akárki ilyen sorsra juthat? Ahogy a Gyorskocsi utcában mondták: mindenkinek van itt egy téglája! (Magyarán: lehetséges cellája.) E mondás igazsága egyre nagyobbnak tűnik.

6. Két köztörvényes ügy kettős üzenete (Keller, Deutsch)

De nézzünk két ügyet. Mindkettő ún. köztörvényes ügy. Az egyik Keller Lászlóé, akit amiatt nem adtak ki, mert politikai ügynek állították. És mert Keller attól tartott, hogy már a parlament kapujában őrizetbe vehetik.

Ha tényleg így értékelték a helyzetet, hogy lehet, hogy lényegében ugyanazok vezetik "azt a szervezetet", akik eddig? Az a vezeti, akinek megszűnt a megbízatása, az is ott maradt, magas és szuperül megfizetett beosztásban. Hogy lehet, hogy semmilyen garanciát nem dolgoztak ki azóta sem arra, hogy ilyen motívumoktól senkinek ne kelljen tartania? Csak a rend kedvéért említek meg két nevet azok közül, akik Keller kiadatása ellen szavaztak. Az egyik Lendvai Ildikó, aki mellesleg igen ritkán szavaz mentelmi ügyben.
A másik az SZDSZ-ből Dr. Hankó-Faragó Miklós, az igazságügyi politikai államtitkár. Vele kapcsolatban nyilván felmerül: milyen pártatlanság az, amiben a tárca államtitkára sem bízik? És miért nem tesz a helyzet javításáért? Mert erről soha nem hallhattunk. Ha Juhászné felszólalását és nyilatkozatait nézzük, az azokban adott helyzetértékelést, továbbra is fennáll, ha nem is ilyen durva, de mindenesetre egy "motivált" lépés "esélye".
A másik példa: Deutsch Tamás. Őnála a másik tábor döntötte el, hogy nem szabad kiadni. Nem merte Deutsch bíróság előtt bebizonyítani, hogy olcsón, de legalábbis reális áron vásárolta a belépteti rendszereket. I inkább Kovács Attila volt MLSZ elnöknek "kínálta fel" a bíróság előtti tisztázás nagyszerű lehetőségét. Ma pedig már azzal kérkedik, hogy mekkora rend volt (mini)minisztériumában. Csak ne hallottunk volna pl. az állítólag kétszer is kifizetett hódmezővásárhelyi uszodáról.

Ha pedig valaki olyan helyzetbe kerül, mint én, hiába mondja el a nagy nyilvánosság előtt, szerinte (is) mi folyik körülette. Önök hallgatnak, találékonyan a paraván mögé bújnak. De a lyukas és egyébként is laza szövésű spanyolfalon minden átlátszik. Az utca emberének mindenesetre megvan a véleménye.

7. Dreyfus

Alfred Dreyfus az Ördögszigeten halt volna meg, ha Zola, majd a francia köztársasági elnök azt mondja: nem avatkozom bele a "független igazságszolgáltatásba"! Zolát még üldöztetés is érte, a "szerv" elől Londonba kellett menekülnie, hogy le ne tartóztassák, be ne börtönözzék. Pedig ez nem is volt beavatkozás, mert nem akadályozta meg a hatóságok munkáját. De egy olyan eljárásba, aminek az a nyilvánvaló célja, hogy csak az igazság ki ne derüljön, ahol az előzetes koncepciót kell mindenáron "igazolni", a "tetteseket" pedig teljesen tönkre kell tenni, a politikának be kell avatkoznia. Különösen, ha a politika egy másik ága ott már régen jelen van, "ott működik". A túlkapásokat, hát még a súlyos törvénysértéseket mindenütt szankcionálni kell. Bárki is módolta ki és hajtotta végre.
Én nem beavatkozást akarok, hanem esélyt. Hogy kiderülhessen az igazság. Ne zárják el előlem a nyilvánosságot, és főleg ne zárják el önmagukat, akikre ez feltétlenül tartozik.
Gyárfás Tamás egy éve a Nap-keltében arról tájékoztatott, hogy telefont kapott: "túl sokat" szerepelek. Azóta nem hívtak oda. Orosz József 2006 áprilisában arról értesített, hogy a következi héten meghív a Kontrába, hogy beszélgessünk az A HÁLÓ című könyvemről. Nem hívott, de a hívásomat sem fogadja.

Ez a harmadik levelem. Mivel eddig nem tisztelt meg (érdemi) válaszával, ami egyébként szerintem feladata lett volna, mostani levelemet nyilvánosságra hozom. Ettől függetlenül továbbra is várom válaszát.

Budapest, 2007. október 13.
Üdvözlettel: Dr. Szabadi Béla