KossuthTer.NET

Valami érthetetlen felindulás következtében népszavazási őrület kezd úrrá lenni a lelkileg meggyötört jobboldalon. Az apatikus, fáradt és csüggedt lakosságot megint ezzel a nálunk igen népszerűtlen, mozgósítást kierőszakoló politikai eszközzel akarják egyesek felrázni. A „rendszerváltás” kezdetén egyedül az álságos, antikommunista retorikát használó SZDSZ volt igazán sikeres ebben a műfajban. Igaz, hogy akkor még hittek az emberek a nyugati típusú, törvényességen alapuló népképviseleti demokráciában. Élt bennük sok-sok naiv remény és hamis illúzió. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott, ma már inkább elfordulnak a becsapott választók a hiteltelenné vált politikai garnitúra, vagyis a pártokrácia önigazoló kezdeményezéseitől. Ráadásul a civil MVSZ sikertelen kettős állampolgárságot követelő népszavazási kezdeményezése nemcsak az utóbbi évtizedek legsúlyosabb lelki traumáját okozta a saját magyar identitásában és közösségeiben meghasonlott lakosságnak, hanem elindítója volt a nemzetellenes Gyurcsány-jelenség további megerősödésének. Ez volt az első alkalom, hogy a belső puccsal frissen hatalomra került gátlástalan kormányfő sikeresen nekiveselkedhetett saját megosztott nemzetének. Erős politikai háttértámogatás hiányában az MVSZ hatalmas labdát dobott fel akkor az ellenfélnek, amelyet aztán a posztkommunista baloldal kíméletlenül lecsapott. Az akkor megbukott referendum máig érezteti negatív hatásait mind az állóháborúvá merevedett belpolitikában, mind a határokon átívelő görcsös külkapcsolatokban.
Igazából nem érthető tehát az MVSZ meggondolatlanul kapkodó mostani magatartása. Jelenleg is folyamatban van egy szimbolikus kérdéskörben (a szovjet emlékmű eltávolításának ügyében) elkezdett népszavazási aláírásgyűjtésük, amely még korán sem biztos, hogy átütően sikeres lesz. A kétséges eredmény ellenére -talán a kormány példátlan népszerűtlenségi mutatói vagy a Fidesz referendum farvizének meglovagolása okán-, most mégis lázasan sürgetik az újabb ügydöntő népszavazást. Siettetik, pedig már megint látszik a magára hagyott magyar civil szövetség pénztelensége, szervezetlensége és erőtlensége. Ráadásként a jelentősen megváltozott politikai környezet sem tereli jó irányba az egyébként fontos kezdeményezést! Az időközben uniós tag Romániában nem támogatja sem Markó, sem Tőkés, sem az autonómiát követelő szervezetek többsége ezt a mostani elkapkodott bejelentést. Idehaza eközben láthatóan nem váltható kormánybuktató cselekvésre a radikalizálódó többség akarata. Ebben a feszült belpolitikai patthelyzetben, minden közéleti szervezet jelentős kockázati tényezőnek tartja az MVSZ kezdeményezését, és inkább kihátrál az elhamarkodott felvetés mögül. A szocik ebben a kérdésben semmit sem változtak! Felelős kormánydöntés helyett, minden pénzt megér számukra a jobboldal ismételt bukása. A polgári FIDESZ-KDNP a saját népszavazásának sikere érdekében, most nem akarja megosztani erős jobboldali szavazóinak törzsbázisát, ezért inkább elhatárolódik, és keresztbe veri az ügydöntő civil mozgósítást. Várhatóan a nemzeti oldal pártjainak magatartása is elutasító lesz. A radikális Jobbik nyilván nem lép fel nyíltan a legnagyobb ellenzéki párt akaratával szemben, míg a MIÉP, Csurka István közismert Patrubány-fóbiája miatt, szintén ellene lesz ennek a fontos referendumnak. Az MVSZ ezzel a bejelentéssel láthatóan egyet máris elért, bal és jobboldali megosztottságra tekintet nélkül, egységes nemzeti /?/ koalícióba tömörítette a népszavazás ellenzőit. Ez a furcsa „nemzeti egység” várhatóan negatív formában kihat majd a későbbi Fidesz kezdeményezésre is. Egy biztos, hogy nagyon sokan ismét szignálják majd (közöttük én is!), az MVSZ aláírásgyűjtő lapjait. Nagyon sokan leszünk megint -de a körülményeket figyelembe véve-, szinte biztosan nem elegen. Fájdalmas felismerés lesz ismét, hogy képtelenek vagyunk tanulni saját hibáinkból! Népszavazások csillogó papírjaiba csomagolva bekódoljuk magunknak az eljövendő végzetes eredményt! A rendre felbukkanó modernkori Mohácsot. Molnár Tamás